Sport

SPORTOLÓI   ÖNÉLETRAJZ  – 50 év versenyzés

 

1963. májusában, 50 évvel ezelőtt, Budapesten, a Budapesti Honvéd Atlétikai Szakosztályában kezdtem el a versenyszerű sportolást egyéni sportágban, az atlétikában, melyet azóta sem hagytam abba, de 26 éve immár a szeniorok, vagyis a veterán atléták között versenyzek.

 Weixl László néven születtem Előszálláson, 1947-ben. Az általános iskolát is Előszálláson végeztem. Torna órákon, amikor súlylökést, távolugrást és rövidtávfutást (60 m) gyakoroltunk, mindig osztályelső voltam, s még a két évvel idősebb bátyám, Weixl István osztályából is csak kevesen voltak jobbak nálam.

 Utcánk végén dolgozott egy falusi kovács, aki súlygolyót csinált a fiainak és náluk sokszor rendeztünk olyan háziversenyeket. Ezen helyből löktük a súlygolyót jobb kézzel, majd ahova lesett, onnan helyből löktük bal kézzel, és ahova leesett onnan két kézzel a lábunk között hátrafelé dobtuk a súlygolyót, és a leesés helyétől pedig háttal, két kézzel a fejünk felett dobtuk  hátra a súlyt és a négy dobás összeredménye adta meg a helyezési sorrendet. Bátyám osztálytársaitól, a kovács fiától, Kisfalusi Lászlótól és a másik osztálytársától, egy ízig vérig sportembertől, Szer Lászlótól kaptam csak ki. Néha a  Szer Laci bátyja, a Szer Misi is beszállt versenyezni, de őt nem tudta legyőzni senki. Misi ma nyugdíjasan is sportvezető Százhalombattán, de a Laciról nem tudok semmit.

 Fizikai kondíciómat annak köszönhettem, hogy szüleimnek több hold földön kellett gazdálkodniuk és bátyámat és engem is korán bevontak a fizikai munkákba, ahol sokszor kellett nehéz ládákat, dinnyéket, burgonyát, kukoricát, búzát stb hordani, kocsira, padlásra, pincébe pakolni. Még kézi aratásba is bevontak, 10 éves koromtól.

Az általános iskola kézilabda, kosárlabda és focicsapatába is befértem, és fociztam a falunk labdarúgó csapatában is. Szerettem a labdajátékokat is, de sokszor rosszul esett, hogy hiába hajtottam ki magam, ha a csapat többi tagja nem mind tette ezt. Az atlétikai számoknál, a súlylökésnél, futásnál és ugrásoknál viszont egyéni értékelés miatt ki tudtam hozni magamból a maximumot és csak magamat hibáztathattam, ha nem sikerült azt az eredményt kihozni magamból, amit elterveztem.

 1961-ben Várhegyi-re változtatta a család nevét, amit én nem szerettem, de kiskorú voltam és el kellett fogadnom és ekkor, az általános iskola befejezése után kerültem Budapestre, Kispestre, szakközépiskolába és  géplakatos szakmát tanultam, a Traktorgyárban. Kevés tornaóránk volt, nekem pedig nagy volt a mozgásigényem, ezért elmentem úszni az Elektromosba. Az úszás jól átmozgatott, de nem volt erős oldalam, s ezért elkezdtem kerékpározni. Keresztbe-kasba bringáztam Budapestet, és többször kerékpárral mentem haza Előszállásra is ( 110 km). A középiskolában Keresztes Vilmos volt a tornatanárom, aki sokat rendezett atlétikai versenyeket, amelyeken mindig jól szerepeltem elsős létemre is. Hamar bekerültem a középiskolám kosár- és kézilabda csapatába is és kézilabdában eljutottunk a középiskolás országos bajnokság harmadik helyéig. Erős dobásaimat nehezen védték a kapusok, s már akkor, 14-15 évesen 180 cm magas, 85 kilós voltam, s nehezen tudtak feltartóztatni, ha beindultam.

 A középiskolában osztálytársam volt Babolcsay Sándor, akinek apja az akkori Bp.Honvéd labdarúgó csapatának edzője volt. Sanya sokat kivitt bennünket a Kispesti Honvéd pályára, mert ő az ifiben focizott, mi meg ingyen jártunk vele a Honvéd NBI-es mérkőzéseire. Volt szerencsém személyesen többször is találkozni az akkori nagyokkal Bozsikkal, Sipossal, Kotász-szal, Tichy Lajossal, stb. Ennek köszönhetően Honvéd szurkoló lettem. Jó egyéni atlétikai eredményemet látva, a tornatanárom javasolt, hogy járjak a Bp. Honvéd atlétikai pályájára, a Tüzér utcába. Ez történt 1963. májusában, azaz kerek 50 évvel ezelőtt.

Koltai Laci bácsi szakosztályvezető Szécsényi Józsefhez és Kovács Zoltán edzőkhöz küldött. Először a súlylökéssel és a diszkoszvetéssel  próbálkoztam, de belevágtam a távol és hármasugrásba is, mert Kalocsai Henrik akkor nagymenő, magyar válogatott volt és nagyon tetszettek az ugrószámok is. Végül a kalapácsvetésnél kötöttem ki, mert nagyon tetszett maga a mozgás, meg Előszálláson is dobáltuk Kisfalusi Pál kovácsmester fanyelű nagykalapácsát helyből dobással és abban is mindig jó voltam. A példaképem Zsivótzky Gyula volt , aki újpesti dózsás volt, de jó barátok lettünk. A Honvédban Kovács Zoltán edzőm, Encsi István, Gál Gyula, Kapcsos Lajos, meg Ember Feri voltak a nagymenők, s jó volt velük edzeni, dobálni. A velem egykorúak közül Fejér Géza volt nagyon jó kalapácsvetésben (kár, hogy a diszkoszvetést és a súlylökést választotta, mert nagy kalapácsvető lehetett volna), meg Gremsperger Attila. Hamar megtanultam forogni és kezdtem jól dobálni. Pesterzsébeten laktam, Kispestre jártam középiskolába és Angyalföldre, a Tüzér utcába jártam edzésre kerékpárral, ami napi 35-40 km volt olyan tempóban, hogy az 51-es busszal és a 75-ös trolival versenyeztem.

 Az első versenyemen 31 métert dobtam egy forgásból, majd 3 forgással két év alatt eljutottam az 50 méterig, s bekerültem a Bp.Honvéd NBI/B-s dobócsapatába. Jól esett, hogy Koltai Laci bácsi már 1964-től, az eredményeimnek köszönhetően megengedte, hogy edzés után ingyen ehettem a Honvéd Tüzér utcai Éttermében, jó kalóriadús ételeket. Ezzel sokat tudtam spórolni, mert 14 éves koromtól albérletben laktam és mindenben elláttam magamat (tudtam főzni, mosni, vasalni).

 1965 szeptemberében a dunaújvárosi főiskolára kerültem tanulni, de maradtam a Honvédnál. A Dunaújvárosi.Kohász pályára jártam edzeni és Kovács Zoltán levélben küldte az edzésterveket, melynek végrehajtását Bedecs László, a  Kohász dobóedzője ellenőrizte. Az évfolyamtársaim csak „Zsivi”-nek becéztek, mert Zsivótzky Gyula barátom volt, meg akkor Ő volt a világ legjobb kalapácsvetője. Bedecs Laci addig kéregetett, hogy átigazoltam a D.Kohászhoz, mert így továbbra is lejárhattam a pályára edzeni, ahol egyszer megdobtam kalapáccsal a szomszédos Vidám Park téglakerítését (nem volt ketrec a dobókör körül), ami 20 m hosszan összedőlt. Ki lettem tiltva a pályáról és az épületem-gyári pályán dobálhattam csak. 1966-ban kalapácsvetésben 5.lettem az országos ifibajnokságon és harmadik a vidékbajnokságon, meg Fejér megye bajnoka lettem. 57,96 m volt a legjobb dobásom versenyen, de edzésem dobtam 61 méter felett is(61,98). Az  1967-ben dobott 57.96-os megyei csúcsomat csak 24 év múlva, 1991-ben javították meg.

 Koltai Laci bácsi addig csábítgatott, hogy visszamentem a Bp.Honvédhoz és bekerültem a Bp.Honvéd NBI-es  atléta csapatába. Így lett NB I-es aranyérmem, ugyanis majdnem minden évben a Bp.Honvéd nyerte az atléták NB I-es csapatbajnokságát. 1968-ban, a főiskola után, a Kispesti Traktorgyárba mentem vissza dolgozni, de Előszálláson laktam, ahol megnősültem és lányom is született, s az ingázás miatt nem tudtam rendesen edzeni és visszakerültem a középmezőnybe. 1970-ben bevonultam katonának, de légvédelmi rakétás egységnél voltam, nem minden versenyre engedtek el, viszont tudtam edzeni és kiemelt étkezést kaptam, mint Honvédos sportoló. Erőmet a hadsereg bajnokságokon tudtam megmutatni, ahol több dobó és futószámban, járőrversenyben, lőversenyben szereztem első- és egyéb jó helyezéseket, a hadosztály és néphadsereg versenyeken. Amikor1972-ben a sorkatonaságtól leszereltem és felszereltem közlekedési rendőrnek, akkor ismét Dunaújvárosba kerültem és újra a D.Kohász dobóatlétája lettem. Megyei bajnokságokon,  a dobószámok mellett futó- és ugrószámokban is megyei bajnok és megyei válogatott voltam. A rendőrségnél kiemelten kezelték a sportot, ezért cselgáncsoztam, karatéztam, de végül az önvédelem-közelharc területén képeztem magam és kiképzői képesítést is szereztem. Ugyanígy megszereztem a lőkiképzői képesítést. Sportolói aktivitásom, és múltam miatt a Megyei Rendőfőkapitányság  Sportbizottságának is tagja lettem és sportvezetőként is sok versenyt szerveztem, főleg atlétikai számokban, ahol jómagam is indultam a belügyi bajnokságokon és területi versenyeken, s sok-sok jó helyezést értem el, annak ellenére, hogy 10-15 évvel fiatalabbakkal kellett versenyeznem. 1977-ben Székesfehérvárra a Fejér megyei Rendőr-főkapitányságra kerültem és Székesfehérvárra is költöztem. Ekkor lettem a Videoton atlétája, majd amikor a Videoton atlétikai Szakosztálya megszűnt , megalakult az Alba Regia Atlétikai Klub (ARAK), melynek kezdettől fogva (1985) ma is tagja vagyok. Közben megszereztem az atlétikai versenybírói képesítést is, s országos és nemzetközi versenyeken is bíráskodtam.

 Fehérváriként, még 40 éves korom előtt is versenyeztem a megyei és területi bajnokságokon. Versenyeztem Gécsek Tibor Európa bajnokkal, Kiss Balázs olimpiai bajnokkal, Németh Zsolt világbajnoki ezüstérmessel, s több más neves dobóval, amikor még azok nem voltak a pályájuk csúcsán, de már akkor is jobbak voltak nálam, mert keveset tudtam edzeni a rendőri munka mellett. A versenyek Fehérváron voltak rendezve. Itt jegyzem meg, hogy volt szerencsém megismerni az összes magyar olimpiai bajnok kalapácsvetőt (Németh Imre, Csernák József, Zsivótzky Gyula, Kiss Balázs, Pars Krisztián), de több nagy dobóval is indultam egy versenyen ( Lovász Lázár, Eckschmidt Sándor, stb).

 Az első szenior ( veterán) Országos Bajnokságon, 1987-ben Debrecenben indultam, ahol 5 helyezést értem el. Jó volt találkozni ismét egykori versenyzőtársaimmal és megfogadtam akkor és ott, hogy amíg az egészségem megengedi, mindig versenyezni fogok, s főleg kalapácsvetésben, a  fő dobószámomban. Akkor és ott tudtam meg, hogy a dobóknak van egy külön világszövetségük az LSW, vagy angolul WTC (World Thower Club), amely szervezet szintén szervez a szenior atlétikai szövetségek mellett Világ-, Európa- bajnokságokat, s a magyar szervezet pedig országos bajnokságokat.

 1988-ban már indultam külföldi versenyen Pinkafelden, a WTC Dobó Európa Bajnokságán. Indultam egyéni és összetett számokban. Kalapácsvetésben és nehézkalapácsvetésben EB bronzérmes lettem és összetettben is jó helyezéseket szereztem (4. és 5. hely az EB-n). Ez az év azért is jelentős az életemben, mert, jó barátom. Id.. Schirilla György hatására vegetáriánus lettem, s immár 25 éve nem volt ölésből származó étel a számban, illetve a szervezetemben. Igaza volt Gyuri barátomnak, mert energikusabb, erősebb lettem vegetáriánusként. Azóta nem volt sérülésem, pedig nem használok a kalapácsvető kesztyűn kívül semmiféle védőeszközt. A dobó társaim elneveztek fűevőnek, magevőnek ( Szalai Laci, Kovács Karcsi a két névadó keresztapám), de nem törődtem vele. 1989-ben Dániában rendezték meg a World Masters Games-t a Mesterek  Világjátékát, más néven a Veterán Olimpiát.

 Sikerült szponzorokat találnom és beneveztem a dániai Herningben rendezett veterán olimpiára. A rendszerváltás előszele miatt már előző évben is simán kiengedtek „ Nyugat”ra, ahol Ausztriában beléptem a IPA-ba ( International Police Assotiation – Nemzetközi Rendőr Szövetség), amelynek szintén ma is tagja vagyok. A világon mindenütt vannak olcsó IPA szálláshelyek, s külföldön ezeken szoktam megszállni, a versenyek színhelyein.  Nagyon keményen készültem a dániai olimpiára, amelynek meg is lett az eredménye. A 40 -45 évesek korosztályában sikerült legyőznöm (43,16) valamennyi ellenfelemet és veteránolimpiai bajnok lettem! Csodálatos érzés volt a magyar Himnuszt hallgatni a dobogó legfelső fokán és látni, hogy nekem húzzák fel a magyar lobogót! Az 50-55 évesek korosztályában pedig nagy barátom Németh Pali lett az olimpiai bajnok! Itt ismerkedtem meg Mészáros Miklóssal is, akinek nagy tisztelője vagyok, mert Ő is sok éremmel tért haza, s jelenleg Ő a WTC-LSW alelnöke. Dániában még szereztem egy olimpiai bronzérmet diszkoszvetésben, egyet pedig súlylökésben. Fejér megyében az újságok sokat írtak rólam, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis 1990-ben, amikor Fa Nándor körülvitorlázta a Földet. Engem is neveztek az Év Sportolója címre Fejér megyében. A Fejér Megyei Hírlap bonyolította a szavazást és a megye első olimpiai bajnokaként Fa Nándor mögött a második lettem!

 A következő években már összegyűjtöttem jó néhány magyar bajnoki címet dobó  és ugrószámokban, de sok ezüst és bronzérmet is szereztem ezeken a versenyeken. Pályafutásom alatt az alábbi futószámokban indultam és nyertem OB-ket: 60 m síkfutás fedettpályán, 60 m gátfutás fedettpályán, 100 m-es síkfutás, 110 m-es gátfutás, 100 m-es gátfutás. Ugrószámok közül  van OB aranyam távolugrásban (611 cm volt a legjobb eredményem, még nem szeniorként), hármasugrásban, helyből távolugrásban, s bronzérmes lettem magasugrásban.

Többpróba számokból több magyar bajnoki címem van dobó ötpróbában, nehéz kalapácsvetés hárompróbában. Míg dobószámokból szinte megszámlálhatatlan érmet gyűjtöttem be, úgy az aranyakból, mint az ezüstökből, vagy a bronzokból, de sokszor örültem a 4.5.6.7.8. helyezéseknek is. Eddig 14 dobószámban indultam, (súlylökés, diszkoszvetés, kalapácsvetés, nehézkalapácsvetés, gerelyhajítás, merevnyelű kalapácsvetés, egykezes  rövidnyelű kalapácsvetés, történelmi nehézsúlyvetés, kőlökés 7,5 kg, kőlökés 12,5 kg. kőlökés 25 kg. kőlökés 50 kg., antik diszkoszvetés, nyeleslabda dobás,). Eddig összesen 63 magyar bajnoki aranyérmet sikerült  elérnem egész sportpályafutásom alatt, s hasonló az ezüst és bronzérmek száma is. Ez évben,  hat ezüst és négy bronzérmet dobáltam össze az OB-ken a korosztályomban, s ebben benne vannak a normál atlétikai OB-k a fedettpályás OB-k és a dobó OB-k is. A sportnak köszönhetően voltam öt világrészen és 50 országban. Európán kívül először 1995 voltam az USA-ban és Kanadában. A Buffalói VB-n, az IPA tagságomnak, és annak köszönhetően, hogy 1994-ben, amikor már az ORFK-n dolgoztam a rendőrségnél és egyik megalapítója voltam a magyar FBI Akadémiának, az FBI és az ottani rendőrség vendége voltam. Csak kalapácsvetésben indultam, de sajnos nem kerültem dobogóra, mert nem volt időm átállni az ottani időzónára, de így is örültem a VB 9. helyezésének.

Közben jártam a WTC korosztályos versenyeire is, ahol EB-ken és VB-ken sok érmet és sok jó helyezést gyűjtöttem össze. De részt vettem a szomszédos országok országos bajnokságain és így szert tettem, ukrán, szlovák, osztrák és horvát bajnoki címekre és sok ezüst és bronzérmet is begyűjtöttem. Az érmeimet sokszor kellett átraknom a költözéseim során (5 költözés), és amelyiken nem véset van, hanem matrica, s az leesett róla, azokról nem mindről tudom megállapítani, hogy melyik évben, milyen sportágban szereztem. Az érmek mellé adott okleveleket ebből a szempontból jobban szeretem, mert azokon minden információ ( még az elért eredmény is) fel van tüntetve.

 1997-ben a Dél Afrikai Köztársaságban, Durbanban vettem részt a világbajnokságon és itt több számban is indultam, de csak kalapácsvetésben és nehézkalapácsvetésben kerültem a döntőbe. Itt is az IPA vendége voltam és a rendőrök annyi programot szerveztek nekem, hogy  alig értem oda a versenyekre. Olyan barátság alakult ki a durbani rendőrökkel, hogy az egész magyar válogatottat elvitték rendőrbusszal egy Lesotho-i szafarira. Amikor Magyarországra jöttek, akkor meg én szerveztem nekik jó programokat.

 1998-ban a wroclavi Rendőr Atlétikai EB-n a magyar csapat vezetője voltam, de 51 évesen indultam a nem szeniorok között kalapácsvetésben és a nagy szerrel dobva is bekerültem a 12-es döntőbe.

 1999-ben Stockholmban rendezték meg a Rendőr Olimpiát, amely az 1912-es olimpiai stadionban volt megrendezve. Jó érzés volt versenyezni az egykori olimpiai stadionban. Sajnos nem rendeztek kalapácsvetést, s így 100 m-s gátfutásban indultam, ahol 4. helyezést értem el, távolugrásban 6. lettem. Beneveztem tízpróbába is és nagy meglepetésemre vezettem a versenyben, egy amerikai tűzoltó és egy san-franciscói néger zsaru előtt, egészen a rúdugrásig. Sajnos rúdugrásban nem volt érvényes kísérletem, s nem kaptam pontot sem. Visszaestem a harmadik helyre, s az utolsó számban az 1500 méteres síkfutásban kifutottam magam és megelőztem az amerikai zsarut és a tűzoltót is, s ezzel ezüstérmet szereztem. A Rendőr Olimpia tízpróba ezüst érmére  büszkébb vagyok, mint egy dobó aranyéremre, mivel a tízpróba az atlétika legnehezebb versenyszáma. Ez évben mentem nyugdíjba az ORFK  Rendészeti Szervek Sport és Kiképzési Osztályáról, ahol a rendőr tanintézetek sport- és kiképzési instruktora voltam. Erre az osztályra is a rendőrként elért sporteredményeim elismeréseként kerültem kiemelt főelőadói beosztásba.

 2002-ben is voltam egy másik olimpiai stadionban, Ausztráliában. Melburneban. Hatalmas olimpia volt, 28.000 résztevővel. Az időzónára már jobban odafigyeltem és sikerült kalapácsvetésben ezüstérmet szereznem. Nehézkalapácsvetésben nyerésre álltam, de szándékos, vagy véletlen csalással elvették egy nagy dobásomat ( Mészáros Miklós reklamálását sem vették figyelembe), s végül 4. helyezést értem el.

 2005-ben a sok VB ezüst és bronzérmem mellé megszereztem, történelmi nehézsúlyvetésben a világbajnoki aranyat is. Az egyesületem nagyon örült a világbajnoki címemnek és sport kategóriában beneveztek a Fejér megyei Príma Díjra. Sport kategóriában Vörös Zsuzsa öttusázó olimpiai bajnok volt az ellenfelem. A Fejér Megyei Príma Díj Különdíját kaptam Sport kategóriában, s az abszolút kategóriában pedig a Fejér megyei Príma Díj Közönségdíját kaptam, mivel az összes jelölt közül rám szavaztak a legtöbben a Fejér megyei Hírlap olvasói közül. Ennek azért örültem, mert  akkor már 12 éve elköltöztem a megyéből Verőcére és az ARAK-osként elért sportsikereimre tekintettel sokszor szerepelek a megyei újságokban.

Euróba bajnoki aranyérmek közül a legtöbbet 2012-ben Németországban kaptam, ahol a 4 arany mellett három ezüst és két bronzérmet is szereztem.

 2013-ban szintén indultam a Dobó Világbajnokságon. 8 számban versenyeztem és egy hatodik, egy ötödik és két negyedik helyezés mellett, merevnyelű kalapácsvetésben bronzérmet, történelmi nehézsúlyvetésben és nehézkalapácsvetésben  világbajnoki ezüstérmeket szereztem. A 8. dobószámban, amelyik egyben a legnehezebb dobószám, az 50 kg-os ultrakő lökésben világbajnok lettem vegetáriánus létemre.

 1992 óta foglalkozom hivatásszerűen természetgyógyászattal és több szakvizsgát is szereztem, majd 2012-ben doktori címet szereztem a táplálkozástudományok és az ortomolekuláris medicina témakörökben. Ekkor vettem fel előnévként a születési nevemet a Weixl-et, s azóta ’Dr.Weixl Várhegyi László néven élek és versenyzek. Nagyon sok embert gyógyítottam meg táplálkozással és mozgással. Táplálkozás területén a vércsoport szerinti táplálkozás egyik hazai elismert szakértője vagyok. A másik vesszőparipám a mozgás, a mozgás ugyanis minden gyógyszert pótol és olyan gyógyszert még nem találtak fel, amely a mozgást pótolná! Számunkra a táplálék az üzemanyag, s az autó is  csak a jó üzemanyaggal működik jól!A  mozgást pedig soha nem szabad abbahagyni, ezért dobálom immár 50. éve a kalapácsot és az egyéb dobószereket.

 Ezt az 50 éves sportmúltam és a 25 éves vegetáriánus múltam, valamint a dobóeredményeim is igazolják, hogy vegetáriánusként is lehet valaki jó dobóatléta!

Comments are closed.